Charlene
Egyedül
érkeztem a fogadásra. Bejutni legalább olyan nyűg volt, mint bármelyik hatalmas
eseményre. Vörös szőnyeg, fotósok és még néhány rajongó is. Odabenn
pingvinfrakkos pincérek méregdrága pezsgőket és apró ínyencfalatokat tálaltak.
Nem kellett beszélgetőpartnert keresnem, mindig volt valaki, aki
szórakoztatott. A legérdekesebb az idősebb Mrs. Norton volt, a híres Mr. Norton
nagymamája.
-Milyen
csinosak a hölgyek!- nézett végig rajtam és a mellettem álló másik két lányon.
– Azért remélem, hogy tudják, drágáim, a szépség nem örök. Legyen tudásuk!
-Egy
jogi diploma mondjuk?- mosolyogtam rá.
-Kedvesem,
ön igazán érti az élet működését- tette a kezét a poharat tartó karomra. – Vagy
találjon egy igazán helyes és gazdag férjet- kacsintott rám. – Mondjuk az
unokám…
-Nicholas
Morton?- kérdezte izgatottan az egyik lány.
-Igen-
biccentett. – Tudja, - fordított meg és irányított el a hallgatózó
közönségünktől, - a legnagyobb gond csak az, hogy az én kicsi Nicholasom nem
fog megnősülni. Soha nem vallja be nekem, pedig nem szégyen, ha valaki meleg.
-Meleg?-
lepődtem meg, habár férfiak és nők egyaránt odavoltak érte.
-Egyetlen
kislányt mutatott be, őt is még kamaszként, amikor kereste önmagát- magyarázta.
– Szerintem semmi baj nincs azzal, ha meleg. Csak vállalná már fel legalább
előttünk!
-Mit
valljak be, kedves Mathild?- érkezett meg mellénk a házigazda. Végignéztem
rajta és ugyanúgy megfogott, mint már korábban. Elegáns öltöny, karakteres arc,
kidolgozott test – álomférfi.
-Azt,
hogy meleg- vágta rá pimasz hangnemben.
-Drága
nagyi, még mindig nem vagyok meleg- nyomott egy csókot az öreg hölgy arcára. –
Ha megbocsátasz, a hölgynek lenne némi magyarázni valóm- vette át a karom és
erősen tartott, hogy értsem, nem menekülhetek.
-Menjetek
csak, drágáim!- intett szeretettel Mathild.
-Higgye
el, nem vagyok meleg- súgta a fülembe Morton. – Ezt pedig be is bizonyítom
magának- irányított a kastély sötétebb, titkosabb és izgatóbb zugai felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése