Nicholas
A
sok utánam áhítozó liba helyett felkértem Anabelle-t táncolni, mert nem volt
kedvem agyatlan semmirekellőkkel tölteni az időmet, akik maximum arra jók, hogy
ha az ember megszorul, felvigye őket a szobába és néhány tízperccel később
kielégülve távozzon.
-Nicklas,
mit csináltál Rosenberggel?- szorította meg a vállam. – Meg akar ölni a
tekintetével.
-Semmit-
pillantottam a szigorú női szemekbe. – Csak be akartam bizonyítani neki, hogy
nem vagyok meleg.
-Hogyan?-
sóhajtott fel.
-Megcsókoltam.
Meg kicsit simogattam a combját- pillantottam újra a parkett szélén a nőre,
akinek a ruhája rettentően kihívó és izgató volt. – Meg talán belenyúltam a
bugyijába kérdés nélkül…
-Ő
nem egy útszéli- torkollt le egyből Ana. – Könyörgöm, mikor tanulod már meg?
Főleg Charlene Rosenberg nem akárki.
-Egy
hatalmas birodalom örököse, tisztában vagyok vele- forgattam a szemem.
-Családjogból
diplomázott, öt örökbe fogadott testvére van, az öccse kisgyerekként
leukémiában meghalt- sorolta a dolgokat. – Eszméletlenül okos nő, szeret
játszani és megteheti, hogy belemegy az olyanfajta játékokba, amiket kedvelsz.
Szereti a macska-egér játékot, benne van az egyéjszakás kalandban is, de vannak
határai. Te ezt nagyon átlépted.
-Honnan
tudsz ennyit róla?- ráncoltam a szemöldököm.
-Dolgoztunk
már együtt párszor. Fogunk is. A Morton’s Cosmetics egyik arcának akarom őt-
jelentette ki. – Ne szúrd el nekem, Nick!
-Azt
hiszem, már megtettem- néztem a nőre újra.
Túl
szexi volt, túl gyönyörű, túl izgató és az, hogy Mathild már megint a meleg
vagyok sztorival rukkolt elő és hogy pont neki, kicsit gátlástalanabbá tett.
Túl sokat engedtem meg magamnak. Tipikusan a farkával gondolkodó pasi voltam
abban a néhány percben. Akartam még mindig és nem fogok lemondani arról, hogy
megszerezzem. Nyögjön alattam úgy, ahogy a többi is. Ha pedig olyan jó lesz,
mint képzelem, akkor meg is ismételhetjük a dolgokat, nem lesz ellenemre.