First part

Charlene

„Miss. Charlene Rosenberg részére”

3 ilyen levél is szerepelt a „kis” lakásomban a kávézóasztalon. Monaco csillogó élete és lesifotós-mentes nyugalma sok mindent nyújtott nekem. Több szempontból is ismert a nevem, ezért mindenkit érdekelt, hogy mi is történik velem. Ha már kitettem a lábam a lakásból, minden egyes másodpercem meg volt örökítve – fotózták, lefilmezték, megírták. Mindezt a mini államban elkerülhettem és ezt élveztem. Persze, nem cselezhettem ki őket örökké, de sokkal könnyebb volt mindez itt.

A kényelmes kanapén nyitottam ki a borítékokat. Az első egy köszönőlevél volt, hogy megjelentem egy díjátadón. A második egy meghívó a Rosenberg-cégcsoport éves értekezletére. Ide évek óta a megbízott gazdasági tanácsadóm járt. A harmadik már érdekesebb volt. Régies mintájú papíron szerepelt kiemelten a nevem. Amikor kinyitottam a kis kártyát, sötét színű betűkkel olvashattam a szöveget:

Emlékeztem, hogy Shila, az asszisztensem megkérdezte, részt veszek-e valamiféle adakozáson, amelyre rábólintottam bármilyen részlet ismerete nélkül. Most már tudtam, mire is mondtam igent.

Végigfuttattam az ujjaimat a néven: Nicholas Morton. A világ egyik leggazdagabb és legsármosabb férfija. Még soha nem találkoztam vele, de már nagyon vágytam rá. Intelligensnek gondoltam, hiszen egy hatalmas vállalatot épített ki, azonban nem felejtette el, hogy honnan érkezett. Sok helyen lehetett olvasni csípős kritikákat, hogy mindössze azért teszi, hogy ne szólják meg a rengeteg pénzéért. Valamiért én azonban mindezt nem tudtam elhinni. Mindennek a végére pedig csak akkor járhatok, ha személyesen is megismerem. Ideje megkeresni az egyik legjobb ruhámat!