Third part

Charlene

Egyedül érkeztem a fogadásra. Bejutni legalább olyan nyűg volt, mint bármelyik hatalmas eseményre. Vörös szőnyeg, fotósok és még néhány rajongó is. Odabenn pingvinfrakkos pincérek méregdrága pezsgőket és apró ínyencfalatokat tálaltak. Nem kellett beszélgetőpartnert keresnem, mindig volt valaki, aki szórakoztatott. A legérdekesebb az idősebb Mrs. Norton volt, a híres Mr. Norton nagymamája.

-Milyen csinosak a hölgyek!- nézett végig rajtam és a mellettem álló másik két lányon. – Azért remélem, hogy tudják, drágáim, a szépség nem örök. Legyen tudásuk! 

-Egy jogi diploma mondjuk?- mosolyogtam rá.

-Kedvesem, ön igazán érti az élet működését- tette a kezét a poharat tartó karomra. – Vagy találjon egy igazán helyes és gazdag férjet- kacsintott rám. – Mondjuk az unokám…

-Nicholas Morton?- kérdezte izgatottan az egyik lány.

-Igen- biccentett. – Tudja, - fordított meg és irányított el a hallgatózó közönségünktől, - a legnagyobb gond csak az, hogy az én kicsi Nicholasom nem fog megnősülni. Soha nem vallja be nekem, pedig nem szégyen, ha valaki meleg.

-Meleg?- lepődtem meg, habár férfiak és nők egyaránt odavoltak érte.

-Egyetlen kislányt mutatott be, őt is még kamaszként, amikor kereste önmagát- magyarázta. – Szerintem semmi baj nincs azzal, ha meleg. Csak vállalná már fel legalább előttünk!

-Mit valljak be, kedves Mathild?- érkezett meg mellénk a házigazda. Végignéztem rajta és ugyanúgy megfogott, mint már korábban. Elegáns öltöny, karakteres arc, kidolgozott test – álomférfi. 

-Azt, hogy meleg- vágta rá pimasz hangnemben.

-Drága nagyi, még mindig nem vagyok meleg- nyomott egy csókot az öreg hölgy arcára. – Ha megbocsátasz, a hölgynek lenne némi magyarázni valóm- vette át a karom és erősen tartott, hogy értsem, nem menekülhetek.

-Menjetek csak, drágáim!- intett szeretettel Mathild.

-Higgye el, nem vagyok meleg- súgta a fülembe Morton. – Ezt pedig be is bizonyítom magának- irányított a kastély sötétebb, titkosabb és izgatóbb zugai felé.

Second part

Nicholas

3 nappal a fogadás előtt ültem a tágas párizsi irodámban és végignéztem a listát, amilyen a végleges meghívottak nevei szerepeltek. Komoly ügyfelek és üzlettársak, színészek, modellek, mind gazdag és felszínes. Utáltam az ilyen felesleges rongyrázást, erre most én rendezek egyet. Az otthon megérdemli, hogy támogatva legyen, főleg azok után, hogy ennyire megnövekedett a feladata, ehhez pedig én adtam meg a végső löketet. Sok jót tettek ott velem, nekik köszönhetem az alapokat.

Újra és újra végigfutottam a listát. Sokadjára akadt meg a szemem Charlene Rosenberg nevén. A dédapja egyszerű recepciósból lett hoteltulajdonos, majd kiépített az egész világra kiterjedő hálózatot. Mára már étterem- és kávézótulajdonosok is és a világ vezető idegenforgalmi elhelyező egysége. A fiatal dédunoka, a hatalmas és globális rendszer örököse a világ egyik legszexibb nője, akire már egy ideje fáj a fogam.  Azonnal be is írtam a nevét a képkeresőbe és totálisan erotikus képek ugrottak elém.

Alabástrom bőr, íves és csókolni való ajkak, hosszú lábak… Minden, amiről egy férfi álmodhat. Főleg maga alatt az ágyban vonaglás közben, a gyönyörtől nyöszörögve.

-Szia, Nichlas!- nyílt ki az ajtó és sétált be Anabelle Hudson, életem eddigi egyetlen szerelme és az egyetlen nő, aki nem a rokonom és képes ellenállni nekem.

-Belle- pillantottam fel rá. – Mondd, hogy került a listára Charlene Rosenberg?

-Gazdag, támogatja az ügyünket, hírt hoz nekünk- sétált felém.

-A fenébe is! Attól, hogy látom, kőkemény lett a farkam- nyögtem fel.

-Látom- nézett végig rajtam kuncogva.

-Élvezed, hogy kínozhatsz, igaz?- simítottam végig a combján. Azonnal rácsapott a kezemre.

-Szükségem van néhány aláírásra- tett elém néhány iratot.

Miután már elmúlt a szerelem, akkor is velem maradt. Ő vezette a cégcsoportom szépségiparral foglalkozó részét, és a neve volt a biztosíték ezekben a körökben. Gyönyörű volt, okos, és még az enyém.

First part

Charlene

„Miss. Charlene Rosenberg részére”

3 ilyen levél is szerepelt a „kis” lakásomban a kávézóasztalon. Monaco csillogó élete és lesifotós-mentes nyugalma sok mindent nyújtott nekem. Több szempontból is ismert a nevem, ezért mindenkit érdekelt, hogy mi is történik velem. Ha már kitettem a lábam a lakásból, minden egyes másodpercem meg volt örökítve – fotózták, lefilmezték, megírták. Mindezt a mini államban elkerülhettem és ezt élveztem. Persze, nem cselezhettem ki őket örökké, de sokkal könnyebb volt mindez itt.

A kényelmes kanapén nyitottam ki a borítékokat. Az első egy köszönőlevél volt, hogy megjelentem egy díjátadón. A második egy meghívó a Rosenberg-cégcsoport éves értekezletére. Ide évek óta a megbízott gazdasági tanácsadóm járt. A harmadik már érdekesebb volt. Régies mintájú papíron szerepelt kiemelten a nevem. Amikor kinyitottam a kis kártyát, sötét színű betűkkel olvashattam a szöveget:

Emlékeztem, hogy Shila, az asszisztensem megkérdezte, részt veszek-e valamiféle adakozáson, amelyre rábólintottam bármilyen részlet ismerete nélkül. Most már tudtam, mire is mondtam igent.

Végigfuttattam az ujjaimat a néven: Nicholas Morton. A világ egyik leggazdagabb és legsármosabb férfija. Még soha nem találkoztam vele, de már nagyon vágytam rá. Intelligensnek gondoltam, hiszen egy hatalmas vállalatot épített ki, azonban nem felejtette el, hogy honnan érkezett. Sok helyen lehetett olvasni csípős kritikákat, hogy mindössze azért teszi, hogy ne szólják meg a rengeteg pénzéért. Valamiért én azonban mindezt nem tudtam elhinni. Mindennek a végére pedig csak akkor járhatok, ha személyesen is megismerem. Ideje megkeresni az egyik legjobb ruhámat!